Ó, és azok a klassz kis három hónapok, amit némelyeknek van pofájuk kapcsolatnak nevezni.
Elnézést, hogy ember vagyok és vannak rossz tulajdonságaim. Tényleg, nektek biztos nincsenek, Őszinteséget vártok, de ti nem vagytok azok, csak akkor, amikor már késő, mert nem akarjátok a másikat megbántani. Felejtsétek már el azt az ostobaságot, amit a cosmoban és más hülye magazinokban olvastok. Képzeljétek, a fiúk is ravaszkodnak kicsit, van, hogy direkt nem írnak/hívnak keresnek/ nem figyelnek, hogy ne érezzétek magatokat nyeregben. Hoppá. Szakításnál eszetekbe se jusson ezeket a formulákat használni: nem veled van a baj, szerintem te egy nagyon értékes ember vagy, nem a te hibád, és a szokásos baromságaitok. Maradjunk barátok. Nem maradunk. A legtöbb esetben legalábbis biztos, hogy nem. Ja, és még valami! Nehogy már én legyek érzelmileg defektes, mert ki tudom fejezni az érzéseimet, és el tudom mondani, hogy mennyire fontos valaki. Ha meg valaki ezt túl sokszor teszi, szólni kell. Ja ja. Itt jön a de nem akarlak megbántani duma. Mondd el úgy, hogy ne legyen bántó. Érettnek tartod magad nem? Intelligensnek. Akkor talán képes vagy a gondolataidat alkalomhoz illő módon öltöztetni. Nem? Akkor, mielőtt beleléptek egy kapcsolatba, ismerkedjetek meg magatokkal. Egészen érdekes dolgokra jöhettek rá. Például, hogy mire vágytok, és mire nem. Most nem sorolom fel. Jó ismerkedést. Először magatokkal.
